Bátonyterenye Hírportál

Lezajlott hát az "első" Maconkai Búcsú úgy, ahogy csak reménykedtük, hogy le fog zajlani. Megkockáztatom akik kilátogattak, nagy részük remekül érezte magát és remélem ha mindenki átértékeli a rendezvényt inkább pozitív mint negatív lesz az összkép. Természetesen lesznek akikben marad egy két tüske a rendezvénnyel kapcsolatban, mi a szervezők is tudjuk, érezzük, hol voltak hibák, de tudják ezt be az első szervezés tapasztalatlanságának, de semmiképp sem tudatosságnak. Véleményem szerint az egyik ilyen hiba a tábla megáldásánál elmaradt köszönő beszéd hiánya. Ezt a hiányérzetet pótolva alább olvasható, aminek jó lett volna elhangoznia. Itt kimondottan a rendezvénnyel párhuzamosan szervezett táblaállítás történetéről és az abban részt vett emberek munkájának elismeréséről van szó. Szólhatnánk még sok, kisebb nagyobb hibáról, de ezt meghagyom a rendezvényen részt vett fórumozóknak, hogy legyenek kedvesek ezeket megírni! A hibák feltárása a jövőre nézve mindenképp kívánatos, az esetleges dícséret pedig motiváló hatású lehet mindenki számára. Már ebben a rendezvényben is sok jószándékú ember vett részt, a jövőben szeretnénk ha ennél jóval többen kapnának kedvet a maconkai közösség építésében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Maconkaiak!

Engedjék meg, hogy itt és ma mindenkit így szólítsak, mert a mai nap, ki jobban, ki kevésbé, de Maconkaivá vált. Mintegy hatvan év után éledt újjá egy régi szép hagyomány a maconkai vendégség. Újjáéledt, mert újjá akartuk éleszteni, mi mindannyian. Éppen ezért ez a rendezvény, nem csak egy egyszerű Szent István napi vendégség lett, sokkal több annál. Egy messze földön híres falu ébredése, újbóli élni akarása, egy régi – új maconkai közösség egymásra találása. Hogy miért kell újra építeni azt aminek mindig is működnie kellett volna? Meg is válaszolom azonnal: Mert a falu identitását, arculatát tették tönkre szép módszeresen az elmúlt hatvan év alatt, a helyi közösségek szétverésével, a falu beolvasztásával, földek kisajátításával, tiltással, támogatások, források elzárásával a hagyományok ápolásának leépítésével. De a falu élni akar és tenni is fog érte, hogy éljen. És úgy éljen, olyan emberi értékek mentén mint amilyet Szent István királyunk kijelölt nekünk Magyaroknak, Maconkaiaknak! Ugyan letérítettek minket a helyes útról, de vissza kell és vissza is fogunk találni oda! Ennek a visszatalálásnak egyik első lépése ez a Szent István napi vendégség, aminek talán a legmaradandóbb emléke lesz ez a faragott üdvözlő tábla. A tábla születésének története bizony visszanyúlik 2008 egyik hideg decemberi napjára. Ezen a napon született meg a tábla alapötlete itt az út mellett, száraz kóró kaszálása közben. Ekkor gondolta Gál Attila barátom, hogy de szép lenne ha Maconkának is lenne egy faragott üdvözlő táblája. Talán….. akkor nem lenne ekkora gaz sem……A gazról nekem eszembe jutott Wass Albert egyik meséje, aminek a lényege így szól: „Mert bizony ezen a világon sok a csalán és a gyom. A rosszaság nyomán mindenütt tüskés, mérges gyomok bújnak elő a földből. Ha viszont valaki jót cselekszik a világon: egy új pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistenhez. De láthatod azért: pillangók is vannak. Mert van jóság is az emberekben, s a sok kicsi pillangó sok kicsi jótett hírét hordozza. És vannak szép nagy, ritka szépségű pillangók is: ezek a ritka nagy jócselekedetek emlékei. Minél szebb és nagyobb jót teszel: annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl tetted nyomán. Igyekezz hát, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen!”
Attila barátom talán elsőként velem osztotta meg ötletét, majd több maconkaival, és mindannyian azt mondtuk: rendben van, legyen Maconkának is táblája, de olyan, hogy mindenki megemlegesse! Különleges legyen mint Maconka maga! Az ügy mögé aztán köztiszteletben álló emberek álltak és idén februárban a Szélkakas fogadóban hat fővel megalakult a Táblaállító Bizottság.
Tudtuk, hogy ezt a táblát, csak széles összefogással lehet felállítani és csakis így érdemes. Később kialakult egy közös vélemény is, hogy a tábla költségére gyűjtsünk pénzt, hiszen így mindenki magáénak fogja érezni. A felajánlások minden korábbi várakozást felülmúlva jöttek a városból és környékéről, de még Kanadából is. Adott mindenki aki fontosnak érezte. Ki szellemi támogatást, ki faanyagot, ki cementet sódert, ki grafikai és nyomdai segítséget ki a munkáját és természetesen nagyon sokan voltak akik pénzt. Végül mire összejött az összeg, addigra Dancsó János és kollégái keze nyomán elkészült a tábla tartószerkezete, valamint maga a faragott tábla is egy somoskői fafaragó Sípos László által. Ők az álmainkat messze felülmúlva egy olyan csodálatos üdvözlő táblát készítettek, ami azt hiszem önmagáért beszél és elnyeri majd mindenki tetszését. Ezért minden támogatót, bármi módon, bármennyivel is támogatta a táblát hálás köszönet illeti. A helyi lakók tenni akarásukkal bebizonyították a kételkedőknek a folyamatosan kritizálóknak, hogy igenis nagy igény van a közösségek újjászerveződésére újjáalakulására. Csak így tudjuk újjáépíteni Magyarországot és benne szűkebb otthonunkat Maconkát. Úgy gondolom, hogy ma egy igen nagy és ritka szépségű, valamint sok száz apró pillangó szállt fel a Jóistenhez Maconkáról.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Maconkaiak! Mégegyszer köszönöm, hogy segítettek, falunknak, Önmagunknak és köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk.

Isten áldja és hozta Önöket Maconkára!

Cseresznyés István