Bátonyterenye Hírportál

Köszönöm,lenne néhány "közérdekű" felvétel .

Józsi !
Vedd kérlek észre, hogy ez a topik a Jobbik-ról szólna...
Talán Neked is erre kellene koncentrálnod !
Mondjuk Morvai Krisztináról, Balczóról...akik többek között  az EP.ben kiállnak a  magyar  emberekért és ahogy a spoton is hallhatod, kiáll a magyarországi  emberek elleni jogtiprások megszüntetéséért...a kettős mérce megszüntetéséért.
Ha Morvai felszólalásait lesz módja minden vidéki embernek figyelemmel kísérni, nyilvánvalóvá fog vállni "új szelek fújnak" !
 

Megmagyarázhatnád ezt a zárójeles Morgenstern utalást! Mi is ez tulajdonképpen??? Én egy Morvait ismerek aki Morgensternből lett Morvai, de ő itt él, Bátonyterenyén és a polgármesteri hivatalban dolgozik már jó régóta! Talán a Morgenstern nevűek mind Morvaira változtatták a nevüket? Egyébként Morvai Krisztina édesapja is Morvai volt, tehát Krisztina nem hiszem, hogy volt valaha is Morgenstern! De ha te olyan jól tájékozott vagy és olyan tudás birtokában vagy amit mi nem tudunk, légy szíves oszd meg velünk!

Üdv: FREEci

Talán megüti az öszödi fletó szintet is a szépséges Krisztina?

A jó kurva anyád fagyhatott volna meg a télen neked is meztelen a hóban , biztosan a pofád tele van a néptöl lopott pénzzel . biztosan nem vagy az utcán munkanélkül te ganaj. Te akarsz a politikához ugatni ?

Utannaneztem a cikknek--ami a nevtelen beiro[(msz(m)p-Zsdsz-Fityhisz-es???] sajnosnak nevezett.
Csak egy kerdesem lenne----
--Ki thet arrol,hogy pl gazdasagilag idejutott az orszag?
A *szelsojobb *Birkak*???
AKINEK NEM INGJE--akinek meg az,nos az takarodjon mar az orszag vezetesbol!!!
 

MEGÉRTE? EZT AKARTAD?

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Gondold végig, mit veszítettél és mit nyertél! Gondold végig, hogy megérte-e! Ezt akartad?

Húsz éve szocializmus volt, ma kapitalizmus van

Húsz éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

Húsz éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

Húsz éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

Húsz éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában.

Húsz éve sem volt minden fenékig tejföl. De éreztük: a szocializmus van az emberekért, és nem az emberek vannak a szocializmusért. Ma nem a kapitalizmus van értünk, mi vagyunk a kapitalizmus­ért.

Húsz éve dolgozhatott mindenki,
ma egymillió embernek nincs munkája

Húsz éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.

Húsz év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.

Húsz éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt.

Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

Húsz éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

Húsz éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban

Húsz éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.

Húsz évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

Húsz éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába.

Húsz éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt.

Húsz éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén.

Húsz éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel foglalkozik is – a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia.

Húsz éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.

A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.

Húsz éve mi szállítottunk a világnak ennivalót,
ma mi vesszük a világtól

Húsz éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Mára ez a múlté.

Húsz éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

A húsz évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük.

Húsz éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal.

Húsz évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

Húsz éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke.

Húsz évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk.

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk
a világnak, ma 130 milliárddal

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk.

Húsz éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?

Húsz éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.

Húsz éve az ember volt a legfontosabb, ma a pénz

Húsz éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a „központi” kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.

Húsz éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van.

Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a „Lipótmezőt”, azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket – védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

Húsz éve sem voltunk gazdagok,
de sok mindent megengedhettünk magunknak

Húsz éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.

Húsz éve nem kellett adót fizetnünk. Ma – ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál – a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.

Húsz éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut.

Húsz éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni.

Húsz éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok.

Húsz éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.

Húsz éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.

Húsz éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett. Cserébe nem „lenézett idegen” volt, hanem egyenjogú polgár.

Húsz éve könnyebb volt fiatalnak lenni, mint ma

Húsz éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta.

Húsz éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett.

Húsz éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

Húsz éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit „kiutaltak”. Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak.

Húsz éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.

Húsz éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat.

Húsz éve nem voltunk EU-tagok,
ma azok vagyunk. Nem jártunk jobban!

Húsz éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Fran­ci­aország és a többi nagy diktál.

Húsz éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon.

Húsz éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására.

Húsz éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

Húsz évvel ezelőtt rend volt. Ma nincs rend.

Húsz évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama.

Húsz éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

Húsz éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi.

Húsz éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak.

Húsz éve senki se beszélt arról, hogy ki a zsidó és ki nem zsidó. Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált.

Húsz éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül.

Húsz éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van.

Húsz éve jó volt magyarnak lenni a világban,
ma szegény rokon vagyunk.

Húsz éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után.

Húsz éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

Húsz éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

Húsz éve voltak illúzióid, ma már nem hiszel semmiben. Húsz éve tudtad, hogy másnap is lesz nap, lesz munkád, kenyered. Húsz éve tudtad, hogy legalább annyit adhatsz gyermekeidnek, sőt gyakran többet, mint amennyit Te kaptál a szüleidtől. Ma gyakran a szüleid segítenek Téged, és kevesebbet fogsz tudni adni gyermekeidnek. Húsz éve elhitted a nagy pártok meséit. Ma már tudod, hogy becsapnak. Húsz éve nem hitted el a Munkáspártnak, amit a kapitalizmusról mondtunk. Ma már tudod, hogy igazat mondtunk, Téged akartunk megkímélni. Húsz év elteltével bízzál bennünk, bízz a Munkáspártban!

Most nem a Fityihisz van a soron az igaz.
Most a libak gagogasan kivul mast nem is lehet hallani.
****birkak****
(akinek nem ingje ....)

Ha a tisztelt olvasó megengedi és van türelme végig olvasni,akkor leírnám egy érdekes álmomat. Lehethogy
egyeseknek nem is lesz annyira érdekes ,talán a fiatalabb nemzedéknek akiknek még nemvolt része az ilyenekben.
Mentségül hozom fel,hogy álmainkat nem tudatosan irányítjuk,néha megmagyarázhatatlan apróságok befolyásolják azt a
valamit amit álomnak nevezünk .....Álmodik a gyermek,a felnött ,a fiatal - az öreg - egyszóval mindenki. Az álmok
érdekesek,sokszor hihetetlenek -néha valóság hüek..... jók .... rosszak ... néha sajnáljuk,hogy nem folytatódik,néha
örülünk annak ha véget ér .......
Lehet, valakinek unalmas lesz amit itt leírok,lehet, söt biztos,hogy lesznek akiknek nem fog tetszeni,lesznek
olyanok akik végigsem olvassák majd,mert másvalamire számítottak,de az álom az álom Én azon nem szépítek,nemfogom
megmásítani csak azért mert másvalakinek nemtetszik........ Amit itt lefogok írni az az álom így volt .....:
1970 -es éveket írtunk, annak is az elejét. Akkoriban végeztem szakmunkásként. Elkell mondanom,hogy munkás
családból származom, ahol egy keresetböl 3 gyermeket neveltek fel szüleim.Édesanyám htb. volt,mivel Édesapám elvei szerint
a családfönek kötelessége eltartani a családot, az asszony dolga otthon a gyereknevelés .....Legszebb éveimet éltem mint
tizenéves,tele vidámsággal,tervekkel a jövöt illetöen. FIATAL,BOLDOG,ÉLETVIDÁM tizenévesként aki mitsem törödött a világ
gondjaival.Mindent megkaptam az élettöl amit kivántam .Szüleim mindig is azon voltak,hogy gyerekeik nelegyenek elmaradva
a többitöl,s meg legyen mindenük .../ igaz akkor még nem volt Mobil,meg számítógép,meg DVD,meg satöbbi. De volt
kazettás magnó,meg rádió,meg ehhez hasonló ,ami az akkori igényeket vígan kielégítette.Akkor is hallgattunk olyan zenét mint
fatalok ami akkoriban jött divatba, és sokkal nagyobb számba mentek mint a mameglévök. akkoriban jöttek az uj zenei irány -
zatok / lásd OMEGA és a többi hazai és külföldi elöadók , hallgattuk a Szabadeurópa ,vagy luxemburg zenés közvetítéseit/
Minden szombat este jártunk bulikba faluról - falura, gyalog,vonattal, ÉLVEZTÜK A FIATALSÁG valóban minden örömét ..........
/ nem értem holvolt az elnyomás,vagy milyen elnyomásról beszélnek ma ? /Még annak ellenére is,hogy hétközben kötelezöen
melóba kellett menni,mert akkor még kötelezö volt a munka.De ezt akkoriban mindenki természetesnek vette és senki az ellen
nem háborgott.Talán ez volt az egyik rossz dolog amit a kommunista rendszer kitalált és kötelezövé tette minden állam polgár
részére a munkavállalást.
Felhötlen , boldog fiatalság / amit a ma élö 50 fölöttiek bizonyítani tudnak ,ha akarnak........../ aki biztos családi
otthont tudott a háta mögött.. tervezhette jövöjét . álmodozhatott /s csak rajta mult abból mit valósít meg /mert tudta,hogy álmait
valóra tudja váltani ...Akkor még divat volt a 20 évesen kötötött házasság,a családalapítás, családtervezés . Megjegyzem ujból
1 fizetésböl éltünk ,szüleimnek 3 gyereket kellett iskoláztatni,a jövöre felkészíteni .../ ide tartoznak az akkori lagzizásokis/
Telt - mult az idö,lassan elértem én is azt a fordulópontot amikor a család alapításról kellet döntenem.Megismerkedtem
a jövendöbelimmel,majd az esküvö után szüleimnél laktunk,kertes családi házban./akkoriban ezt ugy nevezték falusiak voltunk ,
nem városiak /.Így a mi álmunk is egy családi ház építése volt. Alig töltöttem be 20. dik életévemet , ami azt jelenti,hogy nem volt
még akkorra idöm évek alatti spórolgatásokra, de lehetöségünk volt az akkori törvényes jogainkat kihasználva/ még az akkori
elnyomás ellenére is !!!!! /az akkori OTP -töl kölcsönt fölvenni....... az elnyomás és kommunista rezsim idejében ........ még nem
volt szokás elsö feltételként szabni,hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezem???????!!!!!!!!!!!!!!!!! A megfelelö papír munka
elvégzése után amikor is még a számítógépek nem voltak divatban de azt hangoztatják mekkora volt az akkori bürokrácia/
ez ma ugylehet kitudja hányszorosa ,hiszen ottvannak a szám. gépek is / Nos rövid idö alatt fölépült családi házunk/ mutassa
meg valamelyik fiatal - ,akinek szülei nem harácsolnak miiliókat - a mai társadalmi rendszerben ezt ... / Majd jött az elsö
gyermek, közben autót is vettünk ,mégha nem is volt uj , de a mienk volt .Egyszóval megvolt mindenünk amit kivánhatott
egy huszon éves fatal a kommunista elnyomás alatt ......Egyvalami zavarta fiatalságunk boldog éveit,az pedig az volt, hogy
KÖTELEZÖ volt a munkába járás / bezzeg ma ..... milyen jó a mai fiataloknak.... ma azt tesznek amit akarnak... a bolond
szülei ugyis eltartják ..../Emlékszem sokat kérdezték abban az idöben a felnöttek : Mi szeretnél lenni,ha nagy leszel?
- nyugdíjas - volt a válasz. Bezzeg ha akkor tudtuk vola, hogy az nincs is oly messze ..Kegyetlen rossz érzés volt abban
az idöben minden nap azzal a tudattal ébredni,hogy megint munkába kell menni.nem azt teszem amit akarok.
Förtelmes volt, az akkori Bányász -napok, máj .1-ék ,amikor is mindenki együtt ünnepelt , közösen, munkatársaival
-- azt mondják ezek kötelezöek voltak,- érdekes módon nékem ezt senki nemtette kötelezövé ,de mentünk mert
gyermekeinknek élmény volt a sátrak közötti turkálás, játszadozás. Vendékségek, Bányász-napok, Máj.1-ék,Ápr. 4.ék
mind olyan ünnepek ahol a valamikori munkás osztály együtt ünnepelt,együtt szórakozott, felvonulások,Tv - közvetítések,
rendezvény sorozatok,spartakiádok meg minden egyéb rendezvény ami az embereket össze tartotta.
VILÁG volt - EGY ÁLOM VILÁG ami a mai huszon éveseknek elképzelhetetlen,nemtudják felfogni "milyen
bonyolult volt akkor jövöt tervezni, és mennyivel egyszerübb ma." ,mert nem kell tervezni,nomeg aztán nincs is mire .....